Miért NINCSENEK híres magyar üzleti célmegvalósítók?

Ma reggeli tanulásom egy interjú meghallgatása volt Marc Victor Hansen-nel, az "Erőleves a léleknek", üzleti mega-siker könyvsorozat egyik szerzőjével.

Marc arról beszélt, hogy mik kellenek ahhoz, hogy egy álomból üzleti valóság és siker legyen. Sorolta a sikeres példákat és az álmodozók felfedezéseit:

  • Thomas Edison
  • a Wright testvérek
  • Alexander Bell
  • Bill Gates

S ekkor a következő kérdések jutottak eszembe, hogy nekünk magyaroknak, akik annyira büszkék vagyunk a kreativitásunkra és a szürkeállományunkra,

  • miért nincsenek idehaza, híres és elismert üzleti álommegvalósítóink, akiktől tudunk tanulni és akik követendő példát mutatnak nekünk?
  • miért csak a tengerentúlon vannak üzleti álmodozók?

Ezek nem csak "költői kérdések", magam már 3 éve keresem ezekre a válaszokat.

Dr. Béres József, Somody Imre, Dr. Kürti Sándor és még páran, persze azért vannak néhányan, ami jó jel...de

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy szerinted mik az okai a fenti kérdésnek.

Kérlek, írd ide a blog-ba gondolataidat!

Köszi előre is.

PJA

Hozzászólások

  1. 2009, január 21 - 15:39

    Balázs Tivadar (nem ellenőrzött)

    azonban a magyar sikerirodalomnak még nincsenek hagyományai. Az egyesült Államokban minden 100 magyar vállalkozóból 15 milliomossá vált. Ezzel a statisztikával a negyedikek vagyunk a világon, az oroszok, angolok és a skótok után. Pl. Simonyi Károly... De az itthoni, ha más nem, sportsikerekről se nagyon jelentek meg sikerkönyvek az elmúlt évtizedekben...

  2. 2009, január 14 - 16:32

    Bányai Gyöngyi (nem ellenőrzött)

    Kedves Attila! Nagyon tetszett, amit az előbbi levélben írtál, Jim Rohn gondolata, miszerint az egyedi és különleges célok megvalósításához képzelőerő, hit és önfegyelem szükséges.Igen, mindegyik nagyon fontos, ám a harmadikkal talán ritkán számolunk. Pedig - sajnos - ha ez hiányzik, az előző kettő nem elegendő.

  3. 2009, január 14 - 15:49

    Székely Ibolya (nem ellenőrzött)

    Az álom kevés ,de ezzel kezdődik minden.Ebben egyetértünk.Sikeres álmodozóként mondom, amit mondok.Mindig álmodoztam, de ez kevés volt.Kell egy hasonló gondolkodású közeg, amely bíztat.Kell példakép.Gyakran találkozom olyanokkal, akik az álmokról nagyon tudnak beszélni, de az életük egy romhalmaz.Kell modszer és hozzáértő segítség, hogy meg tudjuk valósítani.Kell tenni és cselekedni is érte.És jó, ha van egy család is a háttérben.Ez a recept.Az álmok,a hit, a bizalom ,a lelkesedés,a siker egy örök körforgás.Egyik a másikat táplálja.Boldog az, aki ezt már legalább egyszer megtapasztalta és vigigjárta.Naponta megélem a csodát!Sok sikert és örömöt kívánok mindenkinek,üdv Ibolya
    www.regeneralas.blogspot.com

  4. 2009, január 14 - 14:05

    Bokányi Miklós (nem ellenőrzött)

    Sziasztok

    Attila is azt mondja lassan megvan a kritikus tömeg az átbillenéshez, agykontroll fesztiválon is ezt mondják, én is így érzem, ezek szerint nincs túl nagy baj :)
    Úgyhogy hajrá előre :)
    Olvastam egy nagyon jó kis idézetet a célok megfogalmazásáról, szerintem pont idevág :
    "A lélek annyira sóvárog valami után, amire célként tekinthet, hogy ha nincs ilyen,
    önmagával fordul szembe, hatalmas, nem létező problémákat kreálva,
    csakhogy legyen valami, amin teljes erővel munkálkodhat."
    Michel de Montaigne

    Sok sikert mindenkinek aki eljut -bejutott- az edzőtáborba, remélem mielőbb mindenki megvalósítja álmait amik igazából a céljaink :)

    szép napot mindenkinek:
    Miki

  5. 2009, január 13 - 23:55

    Horváth Péter (nem ellenőrzött)

    TISZTELT PONGOR-JUHÁSZ ATTILA

    Edizol Alva Tamás élettörténete számomra olyan mint a biblia nagyon jó példával hozakodtál elő.
    Én egy átlag magyar ember történetét irom itt le nektek hozzászolásként, tanulságként.
    Szakmunkásnak tanultam majd gépipariba jártam, félbeszakitottam mert fizikábol megbuktam szembe mertem szálni a tanáromal. Mikor meghallotta hogy első szabadalmamat RUBIK ALAPITVÁNY A NOVIKI segitette (fiam te voltál az osztáj legjobja akkor miért buktatott meg)
    15-évig dolgoztam egy soproni cégnél alkoto ifjuság pályázat nyertese diplomásokat lekörözve,(én voltam a nehéz ember) töbszörös újitó. Innen egy magán vállalkozás müszaki vezetöje lettem, van egy probléma megoldotam ha kellet a prototipust legyártottam termelésbe állitotam használtuk, a tulaj rendesen fizetett kiakart igy ugrálni. Olyan müszaki megoldásokat valositottam meg hogy a világ négy sarkábol (Japánbol, Amerikábol, Spanyolországbol, Hollandiábol) jöttek el tanulmányozni e technologiát. Hét év után már váltani kel, Osztrák tulajdonu magyar leányválalat termelésirányitó üzemvezetüje lettem, nemakartam elvélalni de a tulajdonos meggyözödéseszerint én eltudum végezni a feladatot és nemérdekli hogy nincs diplomám. imádtam a munkámat és a mai napig a munka éltet. Bele is rokkantam 2002-ota rokkant nyugdijas vagyok. Szakmailag mai napig volt munkaadoim kikérik a véleményemet vagy egy probléma megoldál ereéig még munkát is elválalok.
    2002-ota probálok a NOVIKIHOZ hasonló irodát vagy ponzort találni, de mikor ugy kezdik az enyém 20% az iroda kap 30% ezt még el is viselném, de mikor még megtetézik hogy ezt bekel venni mert ö profeszor vagy épen gyárigazgato ez már nekem betett.
    Aszabadalomra a te neved kerül ellenörizte ez az iroda öszehasonlitotta a tudományos akadémia az iroda vállalt minden vizsgálati költséget x-y arányban osztunk minden termék után vagy ha eladjuk a szabadalmat. a noviki igy intézte ez fer.
    Vagy én is kint kellettem volna marabni németországba, felajénlották de én bolond én magyar vagyok én magyarországon kamatoztatom tudásomat. Azota rákellet jönnöm hogy magyar magyarnak gyilkosa. Cáfoljatok mag ha tudtok vagy küldjétek el egy hasonlo irodának a cimét. Nemadom fel makszimun a mulandoségba vesznek eredményeim.
    Tisztelettel Fehérsas

    Ui:Nem én vagyok az egyedüli ebben az országban aki ijen tapasztalatokkal bir de én legalább lemerem irni.

  6. 2009, január 16 - 12:12

    Tokaj Gyula (nem ellenőrzött)

    Kedves Horváth Péter!

    Érdeklődve olvastam a beírását, és szeretném megismerni Önt és a munkásságát. (Remélem Attila hozzájárulását adja, hogy itt az ő blogját kapcsolatfelvételre használjam.)

    Több, mint tíz éve dolgozom együtt egy biokémikus feltalálóval, és bizony hasonlóak a tapasztalataink. Ez alatt a tíz év alatt találtunk néhány olyan befektetői-támogatói vonalat, ahol reálisan esélyt láttunk a hasznosításra, de valahogy a biokémia témáira nem haraptak. Elképzelhetőnek tartom, hogy műszaki területen eredményt érhető el. Ehhez viszont jó lenne tudnom, hogy milyen szabadalmai, találmányai, "megoldásai" vannak.

    Ha Ön is úgy gondolja, hogy érdemes lehet megismerkednünk egymással, akkor kérem írjon a tokajgyula@gmail.com címre.

    Üdvözlettel: Tokaj Gyula

  7. 2009, január 13 - 23:52

    Kapeller Anikó - NessieGraf (nem ellenőrzött)

    Folyamatosan álmodozókról írtok. Olyanok nem valósítanak meg semmit! Csak az álmodók.

    És az, hogy egy ilyen megvalósult álom eljusson a köztudatba egy jó marketinges kérdése.

    Az álmodók ritkán értenek a marketinghez.

    Nálunk a probléma az, amit itt sokan leírtak: a hal és a láb a fejétől büdös. Álmodhatsz, marketingelhetsz, ha kihúzzák a talajt a lábad alól! Ugye nem kell emlegetnem, hogy a tisztességes, mindent időben megfizető vállalkozások is milyen külön adókat kaptak a nyakukba idén. Ki a francnak van kedve azért befektetni tudást, munkát, energiát, ha ezzel maximum veszteséget termelhet önmaga számára? Mert most eljött az ideje annak, hogy minél több értéket termelünk, annál több az elvonás.

    Kizárólag arról határozhatunk: a banknak, vagy az államnak adjuk ajándékba azt, amiből az értékteremtés folytatódhatna.

  8. 2009, január 13 - 17:04

    off téma (nem ellenőrzött)

    Szia Attila!
    Kérlek szólj a programozódnak, hogy a hozzászólások szövegére rakjon egy "nl2br()" nevű php függvényt!

    Magyarul, ha most itt leütök egy entert akkor az nem jelenik meg. Összefolyik a hozzászólás szövege, nem lehet tagolni. Ezen segítene.
    Ui.: Koródi Sándor és Savanya Erzsébet szavai szerintem nagyon igazak...

  9. 2009, január 13 - 15:15

    Bokányi Miklós (nem ellenőrzött)

    Sziasztok

    Először is had reagáljak Csóti László levelére.
    Nagyon tetszett és szerintem tökéletesen megfogta a dolgok rákfenéjét, miszerint a magyar az sajnos világviszonylatban is van annyira hülye hogy saját maga alatt vágja a fát. Ha esetleg nem maga alatt akkor mindenképp a mellette álló magyar alatt.
    Nálunk az hogy összefogás még lehet hogy szótári viszonylatban is ismeretlen fogalom, sajnos.
    Akkor jön el a Kánaán ha rájövünk hogy mivel fejétől bűzlik a hal, a sok önimádó saját céljait az ország érdekei elé tevő politikust vagy leváltjuk, vagy egyszerűen nem foglalkozunk velük és mi Magyarok egyenként tesszük jobbá magunk és szomszédunk életét, hogy ahogy László is mondta meglegyen a kritikus tömeg az átbillenéshez.
    Amúgy csak mondom kedves Laci hogy nekünk is van vagy 30-40 éves álmunk már, illetve a fővárosiaknak ez történetesen a 4-es Metró :D:D:D
    Egyébként voltam 2008 szeptemberében pesten egy agykontroll fesztiválon (akkor lett 18 éves az AK Magyarországon) és ott vagy 8000 meditáltunk a szebb Magyarországért. Lehet hogy ezt is folytatni kéne.
    De abban mindenképp egyetértek hogy ha mindenki megpróbálna minden érdek nélkül csak egy picit jobbá válni és rájövünk arra hogy ha egymást tapossuk nem jutunk előbbre, de ha belekarolunk egymásba nincs legyőzhetetlen akadály, akkor Magyarország a világ egyik jelentős nemzete lesz.
    Addig meg sajnos az összes komoly tehetség külföldön kamatoztatja tudását, más nemzeteknek okozva ezzel előnyt a jobb megélhetés érdekében.
    Bocs de ez most kiíródott belőlem :P
    Szép napot mindenkinek :)

    Egyre jobban:
    Miklós

    UI: Kedves Attila!
    Imádom olvasni a blogjaidat, sok erőt és tudást merít belőle az ember, főleg mert egyfelé jár gondolatunk :) Köszönet érte.
    Sajnos a mostani edzőtábort ki kell hagynom (ez eléggé fáj is), de nagyon sok sikert kívánok hozzá és mindenkinek jó célkitűzést kívánok.

  10. 2009, január 15 - 13:16

    Csóti László (nem ellenőrzött)

    Kedves Miklós!
    Köszönöm a szimpátiát, örülök, hogy egyformán gondolkodunk.
    Az említett 4-es Metro kitűnő példa. Hasonló történet az új Nemzeti Színház kontra Erzsébet téri Gödör, vagy a 'miért nem volt anno Világkiállításunk, olimpiánk', és a 'miért lesz már most láthatóan fiaskó a Pécs Európa Kulturális Fővárosa' "projektek". Ráadásul elvetélt, hamvába holt országos ügyek sorát lehetne példaként ugyanígy felhozni.
    Mind-mind azért "nyögve nyelős", mert a mindenkori "ügyeletes ellenzék" (és ezt hangsúlyozottan nem politikai terminológiaként használom!!! Azokat értem alatta, akiknek csak másidikként fogant meg a fejükben ugyanaz a gondolat!), szóval azok, akiknek már csupán a melléállás, támogatás, segítés lehetősége maradt (ami egyébként az ország szempontjait nézve szintén óriási "apostoli" lehetőség!!!) Szóval ők dafke, csakazértsem támogatják "amazok álmait". Erre mondom, hogy genetika, nagy hiba (a hiba tetézése), hogy erre "menekölőút" gyanánt rákenjük a "jobboldaliság-baloldaliság", meg "kettészkadt hazánk" hamis indokmázát!!! Mert ez a legkönnyebb: a másikra mutogatni, a meg nem valósított "álmok" okán!!! Ennél sokkalta gyötrelmesebb fölismerni a társunkról, hogy nem számít, hogy "jobb"-e a válla, avagy "bal", a lényeg, hogy mindkettő erős. Fel lehet, fel kell tehát kapaszkodni rá és aztán odatartani a magunk mindkét vállát az utánunk kapaszkodónak! Ez valóban fizikai fájdalmakkal jár, de az ősöknek se volt "piskóta", amikor a forró sztyeppei szélviharok után hirtelen arcukba vágott a jeges "Kárpáti felszél"! Nem álltak meg, átjöttek a hágón és mi most itt vagyunk!
    Amíg a lényeget, hogy "együtt, egymással, egymásért", be nem fogadjuk a génjeinkbe, addig a "magyar történet" arról fog szólni, hogy baromi sok verejtékkel, alacsony hatékonysággal, ostobán építünk légvárakat, hámozunk léggömböket, hőzöngünk, hogy 100x annyit dolgozunk, mint mások és nyavajgunk, hogy minékünk mily rossz itt az "ellenséges környezetben".
    Hát persze, hogy megépül az agrai új templom, mire a fúrópajzs eléri a Fővám teret...

    Na hajrá! Menjünk gyarapítani a "kritikus tömeget"!
    Üdvözlet az össze úgyanúgy másként gondolkodónak!

  11. 2009, január 13 - 14:59

    Savanya Erzsébet - Live chat X (nem ellenőrzött)

    Sziasztok!

    A fűnyíró működik.:(
    Gépészként végeztem. Volt 2. éven egy tervezős tárgyunk. Abban azt ígérték, hogy álmodozhatunk, kitalálhatunk új dolgokat... Én eléggé szeretek álmodozni és megvalósítani... ;) A tárgy keretében minden órára és konzultációra más tervet vittem. A tanár csak fogta a fejét és minden órán azt mondta, hogy ez nem jó!

    Már a félév vége felé jártunk és a könyvtárban kutattam, hátha kapok valami ihletet, amivel lenyűgözöm a tanárt. Odajött hozzám egy ismerősöm, aki felettem járt egy évvel és előző évben ugyanannál a tanárnál csinálta a tervezési feladatot. Mesélem, mennyire nem megy... és kérdezem, nincs-e valami ötlete?

    Erre azt mondta: ha hiszed, ha nem, én is ugyanezt csináltam végig tavaly. Az egész félévem ráment. A félév végén valaki szólt a felsősök közül, hogy vigyem be azt a tervet, amit a valóságban is legyártanak a gyártók. Ne kísérletezzek újdonságokkal... Így is tettem. A tanár áradozva adott rá 5-öst.

    Kicsit szkeptikusan hallgattam a tanácsot. Nem akartam megbukni így legközelebb én is egy újítások nélküli, valóságban is legyártott szerkezet tervét vittem be. Amikor a tanár meglátta azt mondta: Ezzel kellett volna kezdeni és már régen készen lenne! Persze az 5-ös is meglett.;)...
    Ekkor határoztam el, hogy az egyetemen nem fogok nagyon nagy energiákat beletenni abba, hogy újítsak, kilógjak, álmodozzak...;)

    Az élet az persze más.:) Szerencsére!...

    Az egyetem nem az álmodozók paradicsoma... Tisztelet a kivételnek!

    Sokan megjárjuk az oktatási intézményeket és nem tanítanak meg bennünket arra, hogyan valósítsunk meg nagy célokat...

    Vagy genetikailag benned van ez a "virtus" & "kurázsi" és mész mint a "duracell nyuszi". Vagy beállsz az átlag közé. Ami persze, nagyon kényelmes és szép élet tud lenni. Nem szeretném leértékelni a világért sem. Nem mindenkinek van állandóan "dóga".;) Így kerek a világ.

    Azt gondolom, hogy bármelyik álmodozót is kérdezzük, mindegyik azt mondja, számos ellenállással kellett szembenézniük ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Lemondások, viták, megaláztatottság, megnemértettség, magányosság, elveszett barátságok, rengeteg konfrontáció... és még sokminden más kísérti ezt az álmot.

    A kitartást "bírod"?;)

    Sokan még a mindennapok "egyszerű" kérdésein is elhasalnak. (Lásd munkanélküliek..., hol dolgozzak, hogy értéket teremtsek, amiért fizetnek?)

    Kevesen vannak, akik képesek "10 000" NEM után is úgyanolyan energiával hinni, tenni mint, amikor megálmodták a tervüket.

    Vagy mondták már neked az egyik álmod ismertetése után, hogy hazudsz? (És a megvalósulás után jön a "Mi végig melletted álltunk és tudtuk mi, hogy sikerül neked".;))

    Ha egyszer végigcsináltál egy ilyen "áttörést", akkor tudod miről írok.

    "Buldózer lelkűnek" és végrehajtónak kell lenni ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a nagy céljai és álmai megvalósítása során!

    Vannak olyan pillanatok, amikor rosszabbul áll az ember, mint amikor nekiindult az egésznek. Ilyenkor nehéz mosolyogva azt mondani, hogy könnyen túlteszem magam ezen a kis semmiségen. És megy tovább minden a terveim szerint.;)

    Szerintem itt dől el a dolog. Ha nem képes valaki kitartani a nehézségek ellenére, akkor elbukott. Az pedig már egy másik kérdés, honnan szerzi a "legyőzhetetlenség energiáit" az ember...
    Ez az a háború, ahol a 2. helyezettet vesztesnek hívják. Az elsők pedig a "nagy álmodozók"!:)

    Üdv:
    Lis

  12. 2009, január 13 - 13:47

    gabornagy (nem ellenőrzött)

    Egyébként a honfoglalás egy igencsak egyedülálló, sikeres üzleti vállalkozás volt.Álom, meg minden.

  13. 2009, január 13 - 11:43

    Csóti László (nem ellenőrzött)

    Érdekes felvetés, olyan "genetikai meghatározottságokat", a magyar lélek mélyén rejlő, önmagunk előtt is letagadott "nemzeti sajátosságot" vet fel, amivel éppen ideje szembenézni akár történelmi távlatokban is. Szinte minden problémánknak okozója ez kicsiben és nagyban is: nevezetesen az irigység, a "dögöljön meg a szomszéd tehene" mentalitás!
    Azt állítom, hogy ez "bennünk van", természetünknél fogva. És "karmikus nemzetfeladatunk" ennek felismerése ÉS legyőzése, azaz eljutás a katarzisig. Enélkül folytatódik "eddigi történetünk", mi vagyunk és maradunk a világ "soha meg nem értett művészei, zsenijei"! Pedig hamis az a képzet, hogy a "világ" akadályoz és húz vissza minket! Neeeem! Mi magunk teszünk keresztbe folyton saját magunknak, országunknak, nemzetünknek azzal, hogy egy-egy "sikerkezdeménycsíra" hallatán első gondolatként azonnal az horgad fel bennünk, hogy "a rohadt életbe, hogy nem nekem jutott eszembe!!!".
    A második "felhorgadás" pedig az, hogy azonnal lefitymáljuk a másik sikerét. Tegyük szívünkre a kezünket, ilyenek vagyunk mind, bármelyikünk lelkében van az a szint, ahol ilyenné tud válni!!! Ettől aztán folyton frusztráltak vagyunk, s olyan "fóbiáink" keletkeznek, hogy "minket mindenki bánt", és ezért "sírva vígad a magyar"!
    Mondom, szerintem ez genetika (de legalább is kollektív emlékezeten alapuló kollektív tudat...), tehát természetes, hogy így van. Éppen ezért kéne elfogadni, így teljességében megismerni a magunkban rejtező "rosszat", szembenézni vele, és legyőzni a "saját démonunkat" (egyéni és nemzeti szinteken egyaránt - teszem hozzá: a nemzet az egyének összessége, tehát kicsiben kell kezdeni a harcot, s ha összeáll a "kritikus tömeg", beindul a láncreakció és végül megállíthatatlanul bekövetkezik a "katarktikus atomvillanás". Lám, pozitív is lehet egy "lélekatombomba"!). Az indító-gyújtószerkezet az őszinteség!
    Meggyőződésem, hogy amíg eddig el nem jut a magyar, álmaink álmok maradnak - tisztelet annak a pár "bogaras, magányos harcos" kivételnek. Ők azért vannak, mert "jelek"! Arra, hogy minden lehetséges!

    Még egy gondolat, példa arra, hogy az "amerikai típusú álom" mellett hogyan lehet még nagyot álmodni és azt megvalósítani:
    Jó húsz éve már, hogy Indiában, Agrában járhattam, ahol a világcsoda Taj Mahal a "trendi kuriózum". Nos ráakadtunk ott egy épülőfélben lévő másik templomra (már nem emlékszem a nevére...).A kőburkolathoz gyönyörű, burjánzó növényi díszeket (gyümölcs, zöldségek, levelek -egyszóval a természet!)faragott kézzel több száz indiai kőfaragó. Az egész templom ilyen vörösmárvány díszítéssel lesz burkolva, de valami elképzelhetetlenül gazdagon! A hozzáértő helyi vezetőnk azt mondta, az a cél, hogy a Taj Mahalnál szebb és nagyobb emléket hagyjon az utókorra a modern India! És most jön az, amitől én ott "lepadlóztam", annyira "magasabb filozófia": húsz éve azt mondta nekünk, hogy kb. 80 évvel korábban kezdték építeni, és még legalább 90-100 ÉV van a befejezésig hátra! És ezt olyan természetesen mondta, mintha azt mondta volna, hogy "arrébb löki a biciklit". Kapisgálod, "mekkorát álmodott" ennek a templomnak a tervezője???!!! És hogy ezt az álmot mire alapozta???!!!
    180-200 éves távlatot "álmodott keresztül". Induláskor tudta, hogy esélye sincs a "projekt" jó 2/3 részére bármilyen befolyással lenni! De tudta, hogy az utódok, generációk sora, egymásra épülve, egymásnak továbbadva az "álmot" az aktuális "készültségi fokon", végül valósággá alkotja, nemesíti azt!!! Miért, mert az utódok is így gondolkodnak! Nem "elirigylik" az álmot, hanem építik tovább! Ott ez így természetes! Példa rá a vezető "pókerarca", aki mindezeket elmondta. Az ő idejében a tervező már nem is élt, de számára is faktum volt, hogy a templom megépül! (Mily kár, hogy már ő sem fogja látni, DE RÉSZT VETT BENNE... ...és ez mennyei boldogsággal töltöttel el!) Ugyanez igaz a "projekt" minden mérnökére, kőfargójára és segédmunkására is!!!Fontos: csak indiaiak dolgoznak a temlomon, ez az ő "folyamatos, közös álmuk"! Tart, ameddig tart, de jó 200 évig "összetart", ezért biztosan megvalósul!!! Még előttük van jó 70-80 év...
    ...és ők ezen a lelkületen "felbátorodva" mindig újakat "álmodnak". Csoda-e hát, ha India lassan nagyhatalommá válik???!!!
    Nálunk (és Európában) egy effajta "álom" mgálmodóját azonnal, első felindulásból lehurrogná 10 "kétkedő", akiknek "kapcsolati tőkéje" révén hamarosan a hivatalos nemzeti álláspont is azzá lenne, hogy "a projektnek nincs semmi realitása"...

    Hát ezzel a "démonnal" kéne végre leszámolni...
    Elnézést a "hosszú gondolatért"...

  14. 2009, január 13 - 22:17

    Hrasztics Zoltán (nem ellenőrzött)

    Egyetértek abban, hogy a kollektív tudat abszolút működik. Minden gondolatunk befolyásolja a saját életünket és az egy 'közösségbe tartozók' életét is.
    Sajnos mi magyarok 'rosszul' használjuk ezt a kollektív tudatot, amire Csóti László nagyon szemléletesen rámutatott.
    Mindenkinek saját magát kell először megváltoztatnia, ahhoz, hogy a mi kis hazánkba változások legyenek, ill. el kell érni egy 'kritikus' tömeget hozzá.
    Az a szép a dologba, hogy ez csakis tőlünk függ, nem mástól, így viszonylag könnyű rajta változtatni.

  15. 2009, január 14 - 10:36

    Csóti László (nem ellenőrzött)

    Kedves Zoltán!
    Azt még -inkább a félreértések elkerülésének érdekében- hozzátenném, hogy nem a ma oly divatos "ezoterikusan elalélós hókuszpókusz-megváltásról" beszélek. Nincs ebben semmi bonyolult "égiekkel kommunikálás", egyszerűen úgy tekintek bármelyik embertársamra, hogy "lehet abban valami támogatandó", amit mond: azaz vagy igaza van, vagy részigaza van és támogatásra szorul, vagy nincs igaza és akkor pedig türelemre,segítségre van szüksége. Ezek hétköznapi, emberi dolgok, csakis arra várnak, hogy "használjuk" őket.
    Ha így tekintünk egymásra mi földiek, akkor az "égiek" is ránk tekintenek, anélkül, hogy külön kérnénk, vagy miattuk tennénk így! Ezért égiek "ők", lételemük az "adás". Nálunk, földieknél már az is előrelépés lenne, ha a másik "kérését" jól megértenénk, meghallagtnánk.

    De úgy látom, Zoltán, ketten már vagyunk a "kritikus tömeghez"... Persze, hogy csak viccelek! Sok ilyet ismerek! A lényeg, hogy ne titkoljuk, hogy "hasadó anyagból" vagyunk. A kisugárzás felismerhetővé tesz, s ha felismerjük egymást, összeáll a "kritikus tömeg"! Nem is lehet megakadályozni... ...mert együtt érezzük magunkat jól!

  16. 2009, január 13 - 11:16

    gabornagy (nem ellenőrzött)

    az álmot megvalósítani és anyagilag sikeresnek
    lenni:
    2 különböző dolog.
    és a harmadik: mind ezt "lekommunikálni".
    a negyedik a közeg...(mindenki tudja a magyar találmányi hivatal kómáját).
    a jelenért eladjuk a jövőnket...(megélhetési állampolgárok vagyunk páran)....100 év magányos lemaradás államigazgatásig...és végül,de nem utolsó sorban:mutassatok már végre egy ehte magyart...:-))
    buék

  17. 2009, január 13 - 10:24

    Nagy Eszter (nem ellenőrzött)

    Hogy miért nincsenek? Volt egy pár és azokat lelőtték. :) Ezek után mer valaki azzal kérkedni, hogy mennyi mindent ért el?

  18. 2009, január 13 - 10:19

    Schilling Péter (nem ellenőrzött)

    Én úgy látom, hogy eddig valóban nem nagyon hallottunk nagy álom megvalósításról itthon, de talán éppen ezért itt az ideje, hogy nekilássunk és fel kell vállalnunk, hogy kiállunk mások elé is vállalva a sikereinket.

    Nekem a tavalyi év túlszárnyalta önmagát köszönhetően annak hogy nem néztem híreket és nem olvastam újságot, így a "VÁLSÁG" sem jutott be a fejemben.

    Kicsit több, mint 6 hónap alatt sikerült alkalmazottból felfelé ívelő online vállalkozóvá változnom, köszönhetően többek között Attila GT előadásainak is.

    Ezért is jelentkeztem én is, a célkitűző edzőtáborba, hogy idén még a tavalyi év eredményeit is megtöbbszörözhessem.

    A "VÁLSÁG" kizárólag a fejekben létezik és ilyen szempontból évek óta tart és most jutott felszínre.

    Itt az ideje a szemléletváltásnak nekem csupán ezt jelenti a "VÁLSÁG" szó

    Péter

  19. 2009, január 13 - 09:58

    Tamás (nem ellenőrzött)

    ... az életben többre viszi a kisebb tudású, de tudását gyakorlatban jól alkalmazó egyén, mint az akadémiai tudással felvértezett, ám elméleti összefüggések halmazában tévelygő tudós.

    Nálunk a "tudós kultusz" még mindig nagyon erősen hat.

    Én úgy látom - lehet, hogy rosszul - hogy a hiba első sorban nem is a döntéshozókban van, hanem azokban, akik jó példa hiányában behódolnak az divatos szemléletnek és nem merik megmutatni igazi, használható tudásukat, mert attól félnek, hogy a nagyképűek lehurrogják.

    Akinél meg végképp elszakad a cérna, az elviszi találmányát, munkásságát "jobb" helyekre (vagy elmegy mosogatni Írországba, vagy Olaszországba, vagy mit tudom én hova.)

    Én elszánt vagyok és kaladvágyó. Tehát maradok idehaza.

  20. 2009, január 13 - 09:49

    Koródi Sándor (nem ellenőrzött)

    Szerintem az egyik legnagyobb ok éppen az, hogy Magyarországon az emberek nem mernek, nem tudnak igazán nagyot álmodni. Olyan nagyot, ami tényleg igazán mozgásba lendíti az Univerzumot.
    Soha nem tanították ezt meg a magyar embernek, soha nem ösztönözték arra, hogy merjen csak nagyokat álmodni. Sőt, inkább igyekeztek erről "lebeszélni". Igyekeztek mindig korlátozni a képzelőerejét és a kreativitását.
    Elhitették vele, hogy "legnagyobb álma" a "túlélés". Legyen egy lakása, családja, esetleg egy autója, és nyaranta egy hét a Balatonon, vagy valamelyik közeli tengerparton.
    Többnyire a vállalkozókat is ez motiválja - tisztelet a kivételnek - és mindössze annyi a céljuk, hogy keletkezzen a vállalkozásukból annyi jövedelem, ami ezt a viszonylag kellemes és kényelmes életszínvonalat lehetővé teszi.
    Amerika pont ezért más. Ott sokkal "megengedőbb" és ösztönzőbb volt mindig is a közeg az álmodásra. Ezért is lehet az, hogy az igazán nagy álmodók és álommegvalósítók onnan jönnek (vagy inkább oda mennek :))

  21. 2009, január 13 - 09:47

    Péter (nem ellenőrzött)

    Minden nagy találmány álmokból indult ki. Ha Edison nem kezd el álmodozni egy kis fény után és nem kezd el kisérletezni nem lenne villanyégőnk stb. Sok nagy felfedezésnél nem is igazán az keresték amit felfedeztek, vagy utólag nem az eredeti célnak megfelelően használták.
    Szerintem ehhez sok külső és belső paraméternek összhangban kell lenni. Nem véletlen az, hogy legtöbb magyar feltaláló, aki megvalósította álmait, céljait azt sajnos nem idehaza tette. Erre számos példa van, pl Rubik Ernö a Rubikkocka feltalálója.
    Nálunk szerintem nem alakult még ki ennek a kúltúrája, kis ország vagyunk, kevés az innováció támogatása. Külföldön nagyobb lehetőségek vannak az álmok megvalósítására. Persze ettől még itthon is lehet és érdemes is.

Hozzászólások

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
Ellenőrző mező
A következő ellenőrző kérdés azért szükséges, hogy elkerüljük a spam-robotok bejegyzéseit. Kérlek, töltsd ki a mezőt.
6 + 8 =
Add össze a fenti két számot, és írd a beviteli mezőbe. pl.: 1+3=4