Te milyen árat vagy hajlandó megfizetni álmaidért?

Gondolkoztál már azon hogy miért marad vágyálom annyi csodaszép nagy terv?

Azon is gondolkoztál már, hogy a legtöbb álmot miért adják fel menetközben?

Nos, a saját életemre visszanézve, nekem van egy válaszom ezekre a kérdésekre!
Legelőször Robert Kiyosaki-nál olvastam erről. De csak legyintettem rá. "Á, nekem sikerülni fog másként is..."

A tanítás a következő:

  1. Határozd meg, hogy mit akarsz elérni, megvalósítani vagy birtokolni!
  2. Határozd meg, hogy milyen árat vagy hajlandó ezért a célért MEGFIZETNI!
  3. ÉS FIZESD MEG EZT AZ ÁRAT!

Szóval, én önbizalmam és tudatlanságom teljében azt hittem, hogy lehet "egyszerre szűznek is lenni és..."
Nos,....nekem nem sikerült...

Sőt, azt hittem, hogy ez az kérdés, hogy milyen árat vagy hajlandó megfizetni, ezt csak financiális értelemben kell érteni. Azaz, hogy mennyi pénzt...?

Nos, ez az ár a következők lehetnek:

  • család felbomlása
  • nevetségessé válás
  • egyedüllét
  • meg nem értettség
  • elhagyatottság, régi barátaid elfordulnak tőled...
  • magányosság
  • megbélyegezettség
  • elpazarolt idő és kapcsolatok
  • és persze egy csomó PÉNZ, nagyon fájdalmas és teljesen felesleges tanulópénzek formájában...
de vannak pozitív előjelű árak is:
  • hajlandó vagy-e tanulni?
  • kész vagy-e elköltözni?
  • kész vagy-e kilépni a megszokott komfortzónádból?
  • készen állsz-e arra, hogy új, a céljaid megvalósítását támogató szokásokat alakíts ki?

 

Kedves álmodni merő, céljait megvalósítani akaró cégvezető társam!

A most következő hétvégén gondolkozz el azon, hogy Te a céljaidért MILYEN ÁRAT VAGY HAJLANDÓ MEGFIZETNI!

És amennyiben készen állsz, akkor csapj bele, mosolyogva menj végig az úton és valósítsd meg álmaidat!

Hiszen ismered Pierre Joliot-Curie jelmondatát:

"értenünk kell ahhoz, hogy életünkből álmot,

s álmainkból valóságot csináljunk"

Kívánok Neked egy örömmel és mosollyal teli hétvégét!

PJA

Hozzászólások

  1. 2009, április 15 - 21:20

    Kinga (nem ellenőrzött)

    A napokban hallottam, hogy felmérést készítettek amerikai nyugdíjas otthonokban, és azt a kérdést tették fel, hogy mit bánt meg az életében. A leggyakoribb válasz pedig nem más volt: hogy nem tettek többet az álmaikért. Azt hiszem ez elég tanulságos. Hajrá álom magvalósítók!

  2. 2009, január 27 - 13:17

    Várallyay Iván (nem ellenőrzött)

    Kedves Attila!

    Örülök a témának.

    Mielőtt a megfizetendő árról beszélünk, talán fel kell állítanunk mindannyiunknak egy saját értéksorrendet.

    Ennek az értéksorrendnek az első helyén lévő értékből fizetni sokkal magasabb ár, mint a sor végén lévőből.

    Egész életemben az egyik fontos célom volt, hogy megtaláljam az egyensúlyt a család és a munkám között. (Persze a „család” is és a „munka” is egy-egy értékcsoport, amiken belül különböző értékek sora állítható fel. Pl. családon belül: egészség, lelki, testi, szellemi fejlődés, összetartozás stb.)

    Nálam a család az első helyen áll az értéksorrendben, másodikon a munkám. Ez nem jelenti azt, hogy időnként nem billen ki az egyensúly egyik vagy másik érték javára. A kibillenések mértéke és hossza az, amit a családom és magam számára elfogadható szinten kell tartani.

    Tehát, ha árról beszélünk, érdemes megfontolni az egyensúlyra törekvést is. Talán így élhetünk teljes életet.

    Üdv
    Várallyay Iván
    www.ingyenkonyv.com

  3. 2009, január 18 - 21:59

    Gyuró János István (nem ellenőrzött)

    Hogyan engedd meg magadnak, amikor nincs miből? - ha jól értem, ezt kérdezed, Eszter. Vagy azt, hogy van miből, de ezer másra is kell az az összeg? A következők jutottak eszembe. Többségét kipróbáltam, csináltam, csinálom. Van, ami bejött, van, ami nem. Tehát: 1. KÉRD ÉS MEGADATIK. 2. Kérd kölcsön az összeget és fizesd vissza öt/tíz/húsz/Számodra megfelelő részletben. 3. Befektetésnek vedd, amely meghozza az árát x időn belül. 4. Add el a videot/dvd-lejátszót/... és az árából fizesd ki a képzést vagy egy részét legalább. 5. Brian Tracy után szabadon: ÍRJ 21 megoldást, választ arra, hogyan-mikor-miből tudod megfinanszírozni azt, amit szeretnél. 6. Használd a Vonzás Törvényét (Michael J. Losier könyvét ajánlom, Édesvíz Kiadó), a Vonzásfaktort (Joe Vitale-nek van egy ilyen című könyve, alexandra.hu-n megtalálható). 7. A megoldásokat keresd. 8. Pozitív Lelki Beállítottsággal légy alapvetően. 9. VIZUALIZÁLD, HOGY OTT VAGY A TRÉNINGEN, lásd magad, amint becsekkolsz, átveszed a kitűződ és örömmel jegyzetelsz, dolgozol, mint a kisangyal, stb. ÉREZD ÁT EZEKET, LÁSD A SZÍNEKET, A RÉSZLETEKET. 10. ENGEDD MEG Magadnak, hogy Isten, az Élet, az Univerzum, a Felső Erők megadják Neked a módot, lehetőséget, hogy ott légy és FOGADD EL, AMIKOR ÁTADJA NEKED.

    Nos, nem folytatom a sort. Remélem, tudtam segíteni. Ha félreértettem a kérdést, elnézést. Örömmel veszem a visszajelzéseket!

    Bőséges Minden Jót!

    János

  4. 2009, január 17 - 14:12

    Nagy Eszter (nem ellenőrzött)

    Nagyon érdekel a témád, mégsem leszek most ott. Pont arról fogsz beszélni, ami a legjobban foglalkoztat mostanában. Kétségem nem fér hozzá, hogy sokat tanulhatnék tőled.
    Amikor arról van szó, hogy meg kell fizetni az árát (pénzben), felmerül bennem a kérdés, hogyan váltsuk valóra egyidejűleg ezt az elméletet és a másikat, hogy csak ne költsünk többet, mint amennyit megengedhetünk magunkak, mivel ez a jólét egyik alapelve. Persze, ez nem az a kérdés, amit egy ilyen kampány során meg szokás válaszolni, de igazán írhatna egyszer erről is valaki. Sokan megköszönnék.

  5. 2009, január 18 - 22:02

    Gyuró János István (nem ellenőrzött)

    Szia Eszter!

    A blogon írtam néhány ötletet. Remélem, jól értettem a kérdésed. Ha mégsem, szólj, jelezd. Köszi!

    Légy ott a képzésen, ha ott a helyed! A lehető legjobbak történjenek Veled, kívánom!

    Szia!

    János

  6. 2009, január 22 - 20:21

    Nagy Eszter (nem ellenőrzött)

    Köszönöm a választ. Nem találkozunk, de ennek most más oka van, máshol kell lennem és az pillanatnyilag prioritás.

  7. 2009, január 16 - 16:19

    Miklós (nem ellenőrzött)

    Sziasztok

    Ma összeállt a fejemben a kép :)
    Elkezdem összeírni a céljaimat, amolyan egyvelegben Attilától, az agykontrollból, könyvekből és egyéb személyiségfejlesztő oldalakról összeszedett célmeghatározások alapján.
    Nem kis meló, de megéri :P
    Fel vagyok villanyozva :)
    Ha ezzel kész vagyok akkor jöhet a megvalósítás.
    Az előttem szólóknak igaza van abban hogy csak olyan álom, cél megvalósítása lehetséges ami felvillanyoz, mert akkor nincs az az ár amit ne adnék meg vagy ami a kedvemet szegné.
    Kiválasztok egy két egyszerűbb kisebb álmot és az beindít mint egy hidegindító. Innét mivel túlárad bennem az önbizalom és a pozitív gondolkodás, a határ a csillagos ég. Esetleg azon is túl :)
    Tudom hogy ezek után bármit bevonzhatok már az életembe, mert minden csak energia és így elég csak az azonos rezgésre kapcsolni.
    Nah egyenlőre ennyi :)
    Szép Napot mindenkinek :)
    Miki

  8. 2009, január 16 - 13:27

    Csabi (nem ellenőrzött)

    Én azt gondolom, hogy a legtöbb álom NEM ELÉG JÓ ahhoz elérjük.

    Ahhoz, hogy egy álmunkat megvalósítsuk szerintem olyan álmokra van szükség, amiknek az elérésükhöz vezető utat is élvezzük.

    Pl. a nyelvtanulásnál az új szavak megtanulását, a házépítésnél a tervezést, az alapozást stb.
    A milliomos lét elérésében a vagyon felépítését, a befektetést.
    A regényírásnál a történet kitalálását, a karakterek megformálását.

    Ha nem élvezzük az utat, a tanulást, a fejlődést, akkor a cél sem fog boldoggá tenni igazán.

    Azt akartam ebből kihozni, hogy, ha összhangban vagyunk a célunkkal, pontosabban a célunk összhangban van velünk, akkor könnyedén megfizetjük az árát, nem merülnek fel kérdések, és az sem hogy feladjuk, bármi legyen is az, mert nem csak a célnál leszünk boldogok, hanem már útközben is.

  9. 2009, január 16 - 12:34

    Piros a konyhamarketinges (nem ellenőrzött)

    Miért adjuk fel álmainkat menet közben?
    Irreális célok, az út rossz tervezése, következetlen kivitelezés, kitartás hiánya mind mind hozzájárulnak ehhez.
    De azt tudom, hogy vagy útközben, vagy utána de megfizetjük az árát. És ez így jól is van mert tanulunk a sikereinkből és a kudarcainkból egyaránt.
    Attila az általad ideírt tanításból a harmadik pontnál lépünk, lépnek legtöbben a banánhéjra.
    És tényleg egy dolog fontos ekkor, hogy képes vagy-e túllépni, újratervezni újrakezdeni, fejleszteni a motort, (magadat)és új sebességbe kapcsolni.
    (Hű de jól tudom az elméletet! Ezért találkozunk 28-án, hogy a gyakorlat is menjen.)

  10. 2009, január 16 - 12:23

    Debreceni Tamás (nem ellenőrzött)

    Sándor hozzászólásából jutott eszembe az amiről Magyar Robi beszélt a Pénzmágnes Konferencián (nem szószerint):
    Határozd meg az erkölcsi határokat amiket a célod eléréséhez el tudsz fogadni, és ezeken belül tégy meg mindent, "fizesd meg az árat". Ő úgy mondta hogy a "b*zi mentorra" nemet mondott volna :) (bocs, Attila - szószerinti)
    Maga az erkölcsi normák egyén számára ismert határai szerintem függenek attól hogy ki hogyan szocializálódott és így a saját korlátait is máshova helyezi két ember. Pl. hogy a "család felbomlása" valakinek szükséges rossz; hatalmas ár; vagy nem választható alternatíva. Így valaki a céljai érdekében deviánssá válhat a környezete szemében. Csak mert a környezetének más a viszonyítási normája.

  11. 2009, január 16 - 12:20

    Bányai Gyöngyi (nem ellenőrzött)

    Attila, teljesen egyetértek. Minden célnak ára van. Semmiből nem lesz semmi. És az árat meg kell fizetni, mert nem lehet mindent egyszrre akarni.

  12. 2009, január 16 - 11:25

    Sándor (nem ellenőrzött)

    Olvasva a blog-bejegyzést és az eddigi hozzászólásokat, bennem legelőször is az merült fel, hogy ha van egy álmod, ami igazán csak a Tiéd, ami igazán belőled fakad, és ez az álmod tényleg elég nagy, akkor van-e az az ár, amit ne lennél hajlandó megfizetni érte? :)
    Én nem igazán hiszem! :)
    És ami a legszebb az egészben, hogy amikor eldöntöd, hogy kész vagy bármilyen árat megfizetni, akkor szépen elindul a megvalósulás útján, és végül kiderül, hogy amit végül meg kell fizetned érte, az a közelébe sem ér annak, amit Te eredetileg bevállaltál... :)
    Vagyis legyél kész őszintén megfizetni az álmodért bármilyen és bármekkora árat, és végül a töredékét sem kell majd érte megfizetned! :)
    Szerintem! :)

  13. 2009, január 16 - 10:39

    Gyuró János István (nem ellenőrzött)

    Kedves Netuddmegki!

    Igen, igazad van. Nem tudhatod előre, hogy elég-e a meghatározott ár. Kifli, kenyér, autó, stb. esetében egyszerűbb a dolog: bemegyek a boltba, árcetlit megnézem, tudok dönteni.

    De mi a helyzet az álmaiddal, a céljaiddal, a vágyaiddal? (Tudom, most Attila törölgeti a homlokát a három kifejezés "keverése" kapcsán, de azt is tudom, megbocsátja most ezt nekem, ha végigolvasta a sorokat. Ha nem, akkor is. Önmaga érdekében megteszi, tudom.) Szóval ebben az esetben mi a helyzet? Jó kérdés. Szerintem ekkor is el tudom dönteni, mi az a határ, ameddig elmegyek, ameddig rendben van az ár-érték arány {ár alatt az Attila által felsoroltakra gondolok elsősorban, de a pénz is benne van, természetesen) és ha ezt elértem, megfizettem ÉS MÉGSEM LETT AZ ENYÉM, MÉGSEM ÉRTEM EL A CÉLOM AKKOR MI IS TÖRTÉNT? MIT VESZTETTEM? Semmit. Jártam az ÁLTALAM VÁLASZTOTT UTAMON, megtettem, amit helyesnek és igaznak gondoltam, ami erőmből-tehetségemből telt, SZABADON éltem és BELSŐ NYUGALOM, BÉKE van bennem. Számomra ezek vannak olyan jók, hogy érdemes volt értük küszködnöm, dolgoznom, szenvednem akár. Ahogy a sikert élvezni is, mert ez is benne van a pakliban ám!!!

    Flúgos, idealista, irreális, eszement gondolatsor? Elfogadom. Már akinek. Mert nekem: normális, valóságos, teljesen logikus gondolatmenet. Nem kérek senkit, hogy eszerint éljen. Azt viszont szeretném, hogy olykor elgondolkodjanak az emberek, TÁVLATOKBÓL szemléljék életüket, és rájöjjenek, hogy ami most bazinagybuli/szenvedésésnemtudommégmi az egy másik perspektívából egy hangyap.cányi szösszenet a Világmindenség idejében.

    Bőséges Szép Napot és Hétvégét Mindenkinek!

    János

  14. 2009, január 16 - 09:20

    Netuddmegki (nem ellenőrzött)

    Ez a tanítás nem működik, ránézésre sem.
    Ugyanis honnan a fenéből tudjam előre, hogy a kiválasztott cél eléréséhez elég-e a meghatározott ár? Ha nem elég, akkor frusztrált leszek, vagy belehajszolom magamat valami nagyobb áldozatba.
    Tehát a helyes tanítás:
    1. Határozd meg, hogy milyen árat akarsz fizetni az életben a munkádért.
    2. Fizesd meg, de csak annyit és ne többet!
    3. Örülj annak, amit így elértél!
    Ebben az esetben sikeres és boldog leszel, míg a másikban jó eséllyel nem.

  15. 2009, január 16 - 09:00

    Ájus Ferenc (nem ellenőrzött)

    Kedves Attila,
    Jelenleg épp ilyen okból ("árfizetés") külöldön vagyok, úgyhogy sajnos nem tudok elenni. De nagyon tetszenek ezek a felvezető cikkek, igazán gondoloat ébresztőek. Gratulálok hozzá!

Hozzászólások

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
Ellenőrző mező
A következő ellenőrző kérdés azért szükséges, hogy elkerüljük a spam-robotok bejegyzéseit. Kérlek, töltsd ki a mezőt.
8 + 2 =
Add össze a fenti két számot, és írd a beviteli mezőbe. pl.: 1+3=4